© BAD 2014 Huszonöt évesen kezdtem tanulni az újságírást, 1978-ban, a Brassói Lapoknál. A tanulást 1993-ban, az RTV magyar adásánál újrakezdtem, és ha minden jól megy, most már abba sem hagyom: amióta tévés vagyok háromszor cserélődött ki a technika, és előre láthatólag a közeljövőben még vagy kétszer ki fog cserélődni. Hasonlóképp, jócskán őszült már a halántékom, amikor rájöttem, hogy az előzmények (bár vázlatos) ismerete nélkül semmi esélyünk arra, hogy megértsük, mi is zajlik körülöttünk. Önismereti, helytörténeti riportjaimmat, népszerűsítő filmjeimmet hézagpótlónak szántam. Ezek: •  A ferencesek Erdélyben (három részes ismeretterjesztő filmsorozat, 1999) •  Kő kövön (riportkönyv, 2002) • Kő kövön Brassóban (riportkönyv, 2003) • Egy az Isten (három részes ismeretterjesztő filmsorozat az erdélyi unitáriusokról, 2004, SIMFEST-díj 2005) • Oltország (hét részes riportsorozat, 2005) • Az erdélyi püspökség tíz évszázada (öt részes ismeretterjesztő                                        .filmsorozat, 2006) • Aurum problematicum (a Tellúr felfedezésének története, 2005, SIMFEST-díj 2006) • Az erdélyi üveg (2006) • A vasgyártás Erdélyben (2007) • Régi malmok Erdélyben (2007) • Az erdélyi földgáz (2009) • Barangolás a Kökény-folyó mentén (hét részes riportsorozata Kis-Küküllő mentéről, 2007) • Az aranyos Aranyos (hét részes riportsorozat, 2008) • A költő és a tábornok (Petőfi Erdélyben, ismeretterjesztő filmsorozat, 2009) • Csabákra várva (riportkötet, 2009) • Jókai és Erdély (ismeretterjesztő filmsorozat, 2010) • Szathmári Pap Károly (ismeretterjesztő filmsorozat, 2011) • Hidak és hídépítők (ismeretterjesztő filmsorozat, 2013) • Erdélyi kisiparosok (riportsorozat) • Az Erdély régi templomait bemutató tévériport-sorozat. Riportjaimmal igyekszem hasznossá lenni. Olykor sikerül. Hivatalos elismerést jelent a Magyar Újságírók Romániai Egyesületének nívódíja (1998-ban és 2002-ben), vagy az Épített Örökségért járó Média-díj (2009-ben). Sikerélmény az is, hogy az utcán néha felismernek. “Életünk magától íródó könyv, amelyben mi regényhősök vagyunk, és nem mindig értjük, mit akar valójában a szerző.”                                                Julien Green Magyar Română